Olvasási idő: 3 perc
Nos, ezúttal nem állok neki kibeszélni a dán telet újfent, már megtettem pár alkalommal. Végül is, ő nem tehet róla, hogy zordon. De a lényeg, hogy azt már jó előre kiterveltem, idén nem kérek belőle. Legalább is, a karácsony utáni feléből. Sőt, Európából sem, mi több, melóból sem. Egészen három hónapig. Gondoltam elhúzok melegebb éghajlatra. De ahelyett, hogy csak vakarnám a pömpölőmet, tanulni is fogok valamit! Mégpedig Indiában!
Körülbelül azóta foglalkoztat az indiai visszatérés gondolata, amióta eljöttem. Túlgondolni azért nem kell, nem kívánok megint ott élni, főleg nem melózni (abból a fajta káoszból a múltkor pont elég volt). Sőt, még csak Slumdog Milliomos-sá sem kívánok avanzsálni. Mindössze azért akarok visszamenni, hogy kicsit kiélvezzem a 26-28 fokos, „hűvös” téli nappalokat mindenféle melós vagy egyéb kötelezettségtől mentesen. De persze, csak miután jógatanárrá gyúrtam magam!
A jógán kívül nem igazán tudok még egy olyan tevékenységet felmutatni (a magyar káromkodások külföldi irodákban való lelkes puffogtatásán kívül) amit Indiában kezdtem el gyakorolni, és azóta is szerves részét képezni a mindennapjaimnak. Azóta már jó pár tanártól volt lehetőségem tanulni, nyilván sikerült kicsit szintet is lépni, időközben pedig arra jutotta, hogy bizony szeretnék még komolyabban foglalkozni a témával. És ha már az egészet Indiában kezdtem (meg ugyebár maga a jóga is onnan indult állítólag) akkor bizony ott kívánok fekete övet szerezni! Na jó, ez a 200 órás oktatói képzés pont a jógivá válás legelső pillére, innen még bőven van sokkal feljebb, ez bizony, csak az első dan. :)
Egészen pontosan vinyasa jógát fogok tanulni, a mysore-i Samyak Yoga iskolában. (Itt találtam őket.) A sulit leginkább a vélemények alapján választottam, amelyek azon túl, hogy 1-től 5-ös skálán 4.85-ös átlaggal bírnak, leginkább kihangsúlyozták, hogy itt nagyon erősen ráfekszenek arra, hogy oktatókat képezzenek. Meg nem utolsó sorban ez az ashram a várostól nagyjából 15km-re kint van a természetben és nem az 5 milliós (indiai mértékekkel nézve) kisváros dudaszótól hangos kakofóniájában kell átszellemülnöm.
A majd 4 hetes kurzus meglehetősen intenzív, hétfőtől szombatig, reggel 6:30-tól este 7:30-ig vannak betervezve foglalkozások. Gyors fejszámolók nyilván azonnal le is vágták, hogy a reggeli, ebéd és napközbeni néhány órás szünet nem kalkulálandó bele az össz 200 órába. Minden nap másfél órás jógagyakorlással indul, utána pedig mindenféle foglalkozás, többek között anatómia tan, jógafilozófia, ászana-klinika, csoporttársak oktatása (ha már oktatónak tanulunk), és még több gyakorlás(…) a napi program, egy meditációs session zárással. Az kurzus végén pedig (meglepetés!) le is kell vizsgázni, hogy oklevelet kapj.
Szóval röviden ez vár rám januárban. Utána a február nagy részét is Indiában tervezem tölteni előre láthatólag, ha már két hónapra szól a vízum és ha már az év ezen szakában bizony meglehetősen nyári klíma várható Karnataka államban. Elég sok vidék van arrafelé, amerre még nem jártam, de aztán persze lehet, hogy beugrok majd az ismerősökhöz kicsit Mumbai-ba, vagy meglátogatom a fészbúkos profilképem cicatestűjét Goa-n. Február végére pedig irány Délkelet Ázsia! Hogy merre is egészen pontosan? Hm… Ötletem már van. Jelenleg a Fülöp Szigetek a befutó. De persze lehet, hogy ez még változik. Amúgy sem szeretek kőbe vésett tervekkel utazni. Olyan március végére tervezek Magyarhonba látogatni, hogy kicsit reflektáljak a történtekre. Egyelőre pedig még abszolút nem kívánok az április 3-i melós visszatértemmel foglalkozni…
A lényeg, hogy ezúttal ismét tele vagyok inspirációval, és figyelembe véve, hogy ilyen hosszú szabadságon már fősuli óta nem voltam, a tervek szerint írni (is) fogok sokat!
