Lassan de biztosan lejár a mandátumom Mumbai-ban és ugyan megadatott a lehetőség, hogy meghosszabbítsuk a szerződésemet még egy évvel, én inkább más kapukon kopogtattam és nyertem bebocsáttatást. Amiért Indiába jöttem, azaz új kihívások keresése, tanulás, nos, azokra bőven volt lehetőség, és úgy vélem rengeteg új tapasztalattal gazdagodva zárhatom az itt töltött két évet. Kb mostanra sikerült összegezni magamban, hogy akkor mik is a főbb tanulságok. Röviden:
- Sikeresen végigutaztam az elvárások hullámvasútján, ami nagyjából a következő lépésekben írható le: elvárások minimalizálása -> apróbb elégtelenségek és nem hatékony folyamatok megkérdőjelezése -> sok "miért?" kérdés feltevése -> káosz -> türelem elveszítés -> dühkitörés -> idegroham -> lecsillapodás -> beleszarás -> pozitív hozzáállás -> elvárások átértékelése -> elvárások korszerűbb újratervezése -> apróbb elégtelenségek... és így tovább, és így tovább... Majd jött a megvilágosodás: "miért?" kérdések és elvárások teljes elengedése -> beleszarás -> elfogadás -> megnyugvás. Ahogy Darth Sidious megmondta Anakin-nak: "and we...shall...have...peace". Ilyen egyszerű. Nyilván nem azt mondom, hogy megvilágosodtam, és mostantól semmi nem tudja felk.rni az agyamat, inkább úgy lehetne levezetni, hogy jelentősen több dolog kell hozzá, hogy az alapvetően azért véges türelmemet kikezdje, és ha eljutok oda, hogy szakad a cérna, akkor jóval kevesebb ideig tart a "rage". Hamarabb tudatosítom magamban, hogy ja, már megint valami nem úgy történik, ahogy én azt lelkem pici forgatókönyvében elterveztem és ahelyett, hogy hőbörgök, anyázok, fikázódok, meg fröcsögök, inkább tudomásul veszem a valós szituációt, nullázom az elvárásokat, és ezzel a helyzet szinte azonnal normalizálódik. (Azért előtte pici hőzöngés belefér…) Valami úgyis történni fog, ami ugyan nem egyezik a tervezettel általában, de hát kit érdekel, majd az is változik holnap. Röviden szólva: türelem, tököm tudja mit, de terem.
- A "miért?" kérdések teljesen fölöslegesek. Már nemcsak Mumbai-ra igaz, hogy ezek totál értelmetlenek, hanem rá kellett, hogy jöjjek, úgy alapvetően is. Indiában a legkézenfekvőbb válasz ezekre amúgy a "csak" lenne, de e helyett inkább csak hosszas magyarázkodás fog következni, már ha firtatni merészeled ezt a kényes témát. A felelet ugyan a kérdezett tárggyal valóban kapcsolatos, de ugyanakkor nem a kérdésre válaszol. Olyan politikusszerűen. Például egy nemzetközi banki átutalásnál:
- Miért kell háromszor kézzel beírni ugyanazt az adatot (átvevő bank címe) ezen a formanyomtatványon? (megjegyzés: innen külföldre utalni kizárólag személyesen, 3 különböző banki formátum kézzel történő kitöltése esetén van lehetőség...)
- Mert ezt az adatot az utalást végző banknak le kell ellenőriznie.
- Aha. Már értem. De miért is kell háromszor megadni?
- Mert ez a törvényi előírás.
- De hisz ettől még le lehet ellenőrizni, az előző oldalon már megadtam, ergo teljesítettem a törvényi előírást.
- Igen, ezért már csak a maradék két rublikát kell kitölteni... blablabla...
Szóval beletelt néhány ilyen és ehhez hasonló végtelen, önmagába állandóan vissza loop-olható párbeszédbe mire levontam a tanulságot: Máshogy történt, mint ahogy tervezted? No para, go with the flow. Esetleg ez neked további kellemetlenséget von maga után? Lépj tovább. Ki a felelős? Szard le, a dolog megoldásának szemszögéből nézve totál irreleváns. Ki tudja megoldani a dolgot? Valószínűleg sokan. Ki fogja megoldani a dolgot? Kizárólag az, akinek érdekében áll. És igen, így lehet a potenciális megoldók körét sokszor saját magadra szűkíteni.
- Hazai földön a dolgok olajozottan, és bürokrácia mentesen történnek. Kb 10-ből 7 pontot adok erre Magyarországnak, szóval, aki hasonló dolgok miatt panaszkodik otthon, annak javallom, hogy látogasson el Keletre kicsit, és saját bőrén tapasztalja meg, hogy emberek milliárdjai számára mi a nagy átlag. Sokat segít az elfogadásban.
- Dudálással rengeteg fölösleges mondatot kiválthatsz. Néhány példa: "Menj már előlem, gyorsabb vagyok", "Kell fuvar? (riksa/taxi), "Vigyáz, jövök mögötted", "Meg foglak előzni", "Sávot váltok", "Indulj már!" "Ki ne gyere elém!", "Gyere már, kiengedlek" (ritka), ”Menj már előrébb, nem látod, hogy a sor megmozdult 20 centit?” stb...
- Más értelem bújik meg egy-egy szó és kifejezés mögött. Pl: sürgős. Otthoni jelentés: már meg kellene lennie. India: valamilyen rejtélyes és felfoghatatlan okból kifolyólag majd ezt a dolgot kell legközelebb elvégezni. Ez persze még bőven nem jelenti azt, hogy ma meglesz, majd ahogy sikerül. Kb sürgős = következő.
Bjutifikáció. Ha ez nem elég magyar, akkor legyen gyönyörűségesítés.
Most így hirtelen ennyi jut eszembe, így ezen gondolatokkal indulok tovább. Az utamat pedig Észak-Nyugatra veszem, és meg sem állok a vikingek szülőhazájáig, azaz Dániáig. Az elmúlt pár évben már elég sokszor megfordultam Koppenhágában, így valamennyire adta is magát az ötlet és a lehetőség is, hogy erre vegyem az irányt. Ezúttal pedig a cég HQ-jában folytatom multibetyáros kalandozásaimat, gondoltam, biztos, ami biztos, vegyük a nehézségi fokot eggyel magasabbra. Lehet a túl sok Vikings sorozattal és Skyrim-mel eltöltött hosszú óra is erre felé terelte a jövőt. Na jó, ez elég béna poén volt. Nyilván ez elég nagy horderejű döntés volt részemről - mégiscsak a ’hol is akarok élni?’ kérdéssel kapcsolatban kellett határozott állást foglalni - szóval nem egyik pillanatról a másikra történt. Igazából úgy voltam vele, hogy két év Indiában szép és jó volt ugyan, de most így ennyi köszönöm szépen elég is volt. Az országnak több mint a 75%-át ugyan nem volt alkalmam megnézni, de legalább majd lesz miért visszatérni. Igen, abszolút nem zárkózom el tőle, hogy egyszer majd újfent visszavágyok a nyüzsgő káosz világába. Ugyan föl-föl villannak az emlékképek: amikor tele volt a tököm már mindennel, amikor majdnem lekéstem az interkontinentális repülőt valami vallási ünnep miatt, amikor semmi nem akart a helyére kerülni, vagy semmi nem akart bent maradni stb... de valami varázslatos mégiscsak van ebben az országban. Sosem azt kapod, amit kérsz, cserébe viszont megkapod azt, amire szükséged van. Jó, a háromnapi hígfosás mögött nem kell nagyfokú filozófiai értelmet keresni, de tény, hogy még az is megedzi a gyomrodat hosszú távon. Ormótlan közhely, de valóban egyetértek azzal a mondással, hogy ide mindenkinek érdemes eljönnie, főleg aki nem harmadik világbeli országból származik. Aztán nyilván majd én is csak akkor kezdem el hiányolni az itteni dolgokat, amikor már nem leszek itt. Utcai kaják, ingyenes házhoz szállítás mindenre(!), mosolygó emberek, este hat előtt soha le nem menő nap, csak hogy pár példát említsek.
Na jó, meg az irodai kutyák sem annyira elterjedtek másfelé.
Augusztus közepén teszem majd át a székhelyemet, ezúttal nyitott végű megállapodással, ahogy napjaink önjelölt királyai szokták. Első harcom egy megfelelő kuckó felkutatása lesz, amit az előzetes információk alapján "elcseszetten sok pénz / négyzetméter" áron tudok majd kibérelni. Ez pedig gyanús, hogy a mumbai-i 3 hálószoba + 3 fürdőszoba + nappali után bizony meglehetősen cseppnek fog hatni, de ugyanakkor rá kellett döbbenem: A) nem tudok egyszerre két szobában aludni, B) sem zuhanyozni két fürdőben, 3) és – ugyan kit akarok átverni – az ember még a saját, jól bejáratott retyójához is igenis ragaszkodik, bizony nem kívánja azt megcsalni, hacsak a szükség nem hozza úgy. És nem utolsó sorban, D) annyira nem király királyi méretű lakásban királykodni egyedül. Mondjuk ez a veszély Észak-Európában nyilván nem fenyeget.
Szóval ennyit a tervekről, egyébként az idei nyár egyelőre igen mozgalmasan telt, és ugye a rövidesen bekövetkező költözés sem lesz éppen mindennapi történés. Amint kiderült, hogy indiai napjaim meg vannak számlálva, hamar realizáltam, hogy ugyan rengeteget utaztam business ügyben az elmúlt két évben, viszont annál kevesebbet láttam Indiából, vagy éppen az innen nézve közeli, otthonról tekintve viszont igencsak egzotikus távol-keleti országokból. Mentsük ami menthető alapon gyorsan beterveztem két utazást, bár a főnököm nem igazán volt rugalmas szabik tekintetében, főleg, hogy júliusra már megvolt a magyar repjegyem is. Utóbbiról egyébként kész szerencse, hogy időközben megfeledkezett, így legalább lehetett beszélni ún. nyári szabiról is. Viszont épp superbusy periódusát éli a projekt amin az elmúlt két évben melóztam, így pont nem volt szerencsés a felállás, hogy egész idő alatt a ’pótolhatatlan’* látszatát igyekeztem kelteni. Nagy kegyesen kaptam tehát egy hét és egy egész nap szabit nyárra, amit igyekeztem a leghatékonyabban eltölteni. Gondoltam kicsit szétnézek még Indiában - már amit ugye bele lehetett sűríteni egy hosszú hétvége kereteibe - majd egy hét Balin, azaz Indonéziában, és végül de nem utolsó sorban ugye haza is tudtam látogatni 3 hétre, igaz, még ha papíron dolgoznom is kellett. Nyilván volt meló is. Sok más egyéb mellett. J
*’Pótolhatatlan’: Mint tudjuk, mindenki pótolható. Viszont minél közelebb kerülsz a pótolhatatlanság látszatához, annál inkább lehet a munkáltató erőforrásait a magad javára fordítani, avagy más néven, közelebb ülni a mézes bödönhöz. Negatívum viszont, hogy minél jobban sikerült az álca, annál rövidebb időre hajlamos a munkaadó megválni tőled egy szabadság erejére. Pedig te tökéletesen tisztában vagy vele, hogy nyilván a gépezet nélküled is pont ugyanúgy pörög majd, mint előtte… Viszont nyilván ennek leleplezésére nem szabad elegendő időt hagyni, amint erre mások is rájöjjenek, vérrel-verítékkel kiharcolt pótolhatatlansági mutatód abban a pillanatban indul hanyatlásnak…
A következőkben tehát be fogok számolni többek közt a Taj Mahal, Bali, és kicsiny hazánk látogatásának élményeiről. Addig is itt egy gyöngyszem a pussy-collection-ömből:
