Honlap, fazék, dobótőr
Na, ennyi. Sikerült is rövidre zárni – ha csak ideiglenesen is - az automatikusan materializálódó hozzászólások elszaporodását a bejegyzésekhez, miután a honlapunk egy huszáros vágással kikerült a kibertérből és minden azon található információt magával ragadott a múlt homályába. Szükségtelen kérdések elkerülése végett már itt leszögezem, hogy az oldal megszűntetése nem korrelál a zenekar aktuális életciklusával, hiszen aktívan készülődünk a jövő heti csim-bum-cirkuszra, emellett stúdiózunk és ökörködünk is kellő mennyiségben. Egyszerűen csak arról van szó, hogy más bokros teendőink bonyolítása mellett nem jutott elég időnk és energiánk a….na jó ezt úgysem hiszi el senki, szóval lusták voltunk updatelni az oldalt, és ez a végére olyan mértéket öltött, hogyha ha akartam volna sem tudom szerkeszteni, tekintve, hogy elfelejtettem a jelszavamat. Meg a felhasználónevemet is. Aztán, mint utóbb kiderült hasonló sorsa jutott a rendszergazda is, és ez pont elég intő jel volt, hogy felülvizsgáljuk a honlap létjogosultságát. A döntés gyors és határozott volt, az oldal elhagyta a villát, a bloggal együtt. Persze a kontrollcé megmentette az eddigi bejegyzéseket, így most már újra hozzáférhetőek átmeneti megoldás gyanánt itt, aztán majd a közeljövőben egészen biztosan átkerülnek máshová, tekintettel arra, hogy sem a linkek, sem egyéb alapvető dolgok itt nem műkszenek.
Jómagam is többször beleestem már abba a hibába, hogy valamilyen élelmiszert nem fogyasztottam el annak szavatossági idejének lejáratáig. Kidobni meg nem volt szívem, így inkább a hűtőben/konyhaszekrényben tárolás mellett döntöttem – egyszer még hátha jó lesz alapon. Kicsit durvábban fogalmazva nagy rohasztó hírében állok, bár azért azt hozzáteszem, hogy az esetek legnagyobb részében pár „túlérett” gyümölcsről vagy zöldségről van szó. Meg azért ne felejtsük el azt sem, hogy a puding próbája az evés, és igenis amíg egy kajának jó íze van, addig azt miért ne ehetnénk meg szav.idő ide vagy oda? Persze nyilván a kolis évek alatt a „jó” íz jelzőt simán kiváltotta az elmegy/szószó avagy a még ehető kategória. Érdekes rejtély egyébként, hogy kolisok nagy részének italra mindig van pénze, ellenben kajára már nem feltétlenül... De ez egy másik – és nem mellékesen igen vidám – történet, most térjünk inkább vissza a hasonlóan érdekfeszítő rohadás rejtelmeire. A héten esett meg velem, hogy szükségem lett volna otthon egy kevés tejfölre, ami sajnos nekem nem állt rendelkezésemre, de gondoltam csenek egy keveset lakóközösségünk valamelyik tagjától – ilyen esetben mindig azzal védem lelkiismeretemet, hogy úgyis én cserélem a macska alatt az almot. Kinyitottam a hűtőt és találtam is benne egy súly alapján félig teli dobozzal. A csalódás akkor ütött arcon, amikor a tető alatt semmiféle fehér, tejfölre emlékeztető dolgot nem láttam, csak egy jó nagyméretű, már kiszáradó félben lévő sötétzöld élőlényt. Szerencsére gyorsabban zártam vissza és dobtam a kukába a dolgot mielőtt az orrom is érzékelte volna azt (szerintem erre használjuk a „szemvillanásnyi idő” kifejezést). Ezzel egyébként alapvetően nincs probléma, hiszen a helyzeten elég gyorsan úrrá lehet lenni. Vannak azonban olyan quest-ek amiket nem ilyen egyszerű megoldani és az én esetemben ez némi lélektani felkészülési időt is igénybe vett. Az eset úgy történt, hogy egyik este vacsora után, hűtőbe visszarámolás közben beszéltük Zs-vel, hogy az a lezárt fazék mióta is lehet már bent a hűtőbe is ki tette azt oda. Kölcsönös „nem az enyém, nem tudom” vallomások után a tanácstalanság oszlatása érdekében csak egyetlen választás maradt: nézzük meg! Nem kívánom ismételni magam, így csak annyit mondok, hogy nagyon gyorsan meg akartunk szabadulni az eszköz tartalmától. Ugye két lehetőség volt, vagy a fazékkal együtt vagy azt kitisztítva. Bátor férfiak lévén utóbbi mellett döntöttünk, és itt volt szükség arra a bizonyos lélektani felkészülésre. Esetemben ez 24 óra volt. Eközben mindent elkövettem, hogy valakire rábizonyítsam a tett elkövetését, vajon ki is hagyhatta ott azt a szó szerint rohadt izét. Ennek hiányában - miután másnap estére kiderült, hogy vélhetően már nem lakik nálunk a szakács - megvívtam a dicső csatát, és győzelmet arattam. Nem volt egyszerű. Lapátolás közben viszont felismertem milyen kaja volt az edényben, de nem akarok illúzióromboló lenni és ezt inkább megtartom magamnak. Igény esetén természetesen megosztom az infót.
Szombaton jöjjön mindenki, aki szeretne a zenekarral mulatozni, ugyanis végre nem kell másnap melózni, így a többieknek sem kell koncert után hazautazni. Nem is beszélve arról, hogy utánunk a Lovegun zenekar fog csujjogatni, akik remekül értenek a jó hangulatkeltéshez és nem mellékesen igen profin zenélnek. A setlist az előző bulihoz képest jelentős mértékben változik, de azért nem kell izgulni, igyekeztünk minden olyan nótát fölpakolni rá, amire volt igény jelezve. Este 9-kor kezdünk bazseválni, a megérkezést kéretik ehhez a deadline-hoz igazítani. Amúgy, a jelek szerint igen elharapódzhat az éjszaka, ugyanis mélyen tisztelt zenésztársaim valószínűleg kies Dévai kastélyomban fogják eltölteni azt az időt, ami megmarad az éjszakából, ők pedig szeretik a mulatozás örömteli perceit minél hosszabbra nyújtani. Másnap reggel pedig megyünk együtt vadkanra vadászni a királyi erdőbe, ahol szigorúan inkognitóban maradva garantálnunk kell a trónörökös biztonságát, ugyanis a titkosszolgálattól kapott információ alapján elképzelhető, hogy a gorviki fejvadász klán itt próbál meg az életére törni. Abbitacél sodronyingünk fölött mi is a városőrség kékesszürke palástját viseljük majd, dobótőrök az alkarvédő alatt lesznek elrejtve, hogy azonnal közbe tudjunk avatkozni, ha felüti fejét a veszély… Várjunk csak…Jaaa nem… ez következő MAGUS kalandban lesz. Bocs.
Mostanában sok a megfázás, torokfájás, ezért illik megfelelő immunrendszert kiépíteni, illetve megelőzés céljából az egész testet méregteleníteni, fertőtleníteni. Utóbbi célra legmegfelelőbb a jófajta, kerítésszaggató, minimum 50 „fokos” házipályinka rendszeres fogyasztása. Én nem tettem, be is szart a torkom. Kell ennél jobb bizonyíték? Na ugye. Tanultam az esetből, és ígérem, pótolni fogom ilyen irányú hiányosságomat. Már csak azt kell kitalálnom, hogy kitől vételezzem a megfelelő orvosságot. Ötleteket, némi kóstolóval megspékelve örömmel fogadok, megfelelő diszkont ár esetén pedig természetesen nagyobb mennyiségben is hajlandó vagyok vásárolni.
És végül egy jó tanács, ne hagyjátok bent a mikróban a melegítendő dolgot úgy, hogy csak rácsavarjátok aztán hadd szóljon, majd kiveszem, ha úri kedvem úgy tartja. Legalábbis ne 5 perc fölé… Az elmúlt héten kétszer is jártam így, nyertem is két instant mikrótakarítást vele. True story.
Vasalás, mezítlenkedés, speed-punk
Vajon mi a bánatért generálódnak lépten nyomon ilyen, hogy is mondjam, bátorító jellegű fake hozzászólások az előző irományaimhoz? Nem a viagrareklámokra és pörölynövelőkre gondolok alapvetően, hanem elsősorban az effélékre: „Wow, great thinking!!!JK’, „Great stuff, you helped me out a lot!” vagy mondjuk: „A wonderful job. Super helpful information”. Természetesen annak ellenére nagyon jól esnek, hogy minden bizonnyal valami kompúteres program fogalmazta meg őket, így a jövőben is kérem a nemes szpemmert, hogy folytassa kérem! Jó tudni, hogy időről időre az internet beleolvas az oldalon található írásokba, így máris nagyobb kedvvel ülök le ismét. Amúgy sem gondoltam volna, hogy szuper-segítőkész információ. Pont most futott be egy még elmésebb gondolat: „I apologise, but, in my opinion, you are mistaken. I suggest it to discuss. Write to me in PM” – kösz, de kösz nem, a végén még igazad lenne.
Szóval a hétvégén asszem sikerült megfelelően bemelegíteni az elgémberedett zenekari kedélyeket, így alig várjuk, hogy hosszú kihagyás után újra Bp-en szórakoztassuk a kíváncsiskodó egybegyűlteket jövőhét szerdán uzsonnaidő után. Lesz minden ami szokott: falbontó gitárhupák, 15 perces doPszóló, ízlésesen felöltözött ámde titkon mezítlenkedésre vágyó táncosleányok, hajlakk felhők, zaj áradat, kétforintos dal, és természetesen ingyen sör annak aki előtte meghív engem. Ezen felül nyomokban tartalmazni fog még a buláj debütáló nótákat és egypár rég elfeledett hősi metál himnuszt is – de tényleg \m/. Akiben eddig felmerült volna a legcsekélyebb mértékű kétely a megjelenéssel kapcsolatban az vegye konsziderációba az imént említett pompás jelenségeket és döntsön belátása szerint, helyesen. Másnapi meló továbbra is béna kifogás, nemcsak azért, mert 23h-ra vége a koncertnek, hanem csütörtök reggel 8-ra szokásosan én is megyek a bányába. Az igaz, hogy emiatt nem tervezek hajnalig tartó dajdajozást, de az esélyt mindig meg kell adni a másnaposságnak.
Az új számokra visszatérve egy kicsit: tessenek minél többször meghallgatni őket, nem elsősorban a számláló pörgetése miatt, hanem ezek tuti el fognak hangzani koncerten is, aztán a szöveget teli torokból üvöltőket ismét megajándékozzuk teli pofájú vigyorral. Amennyiben lesz rá igény, úgy letölthetővé is tesszük a nótákat, hogy ne csak jútúbról lehessen betenni házibuli közben. Egyébként a mai naptól fogva a zenei stílus megnevezésünk határozatlan időtávra speed-punkra változott, ugyanis Rocky nem tudom milyen gyorsítót kezdett el szedni mostanában, de fösvény módon a többieket nem kínálta meg, így nem igazán tudtuk követni a 270 bpm-es tempót. Szerdára igyekszem csenni/kérni tőle egy keveset.
Ez idáig mindig tisztes távot tartottam a vasalás intézményétől, elvégre nap végére általában egészen simává váltak az ingek ha kellő időn keresztül a széktámlának dőltem lázas munkával eltöltött perceim közepette. Utóbbi időben azonban igyekeztem ismerkedni a vasalás örömeivel, de nem igazán fedeztem fel azokat. Jó, másnap eggyel jobban áll az ing, ha nem az előbb említett módon automata-vasalást alkalmaztam, de aztán sorra jöttek a csalódások. Mivel nem a legmenőbb vasalónk van otthon, így viszonylag időigényes a tevékenység, emellett fokozottan tűzveszélyes a dolog, és a legidegesítőbb része pedig az, – bármennyire is szíven ütött – hogy mosás után nem maradnak simák a cuccok! Hallatlan! A végén még kitalálják, hogy rendszeresen kellene csinálni. Most fölvettem a kesztyűt, aztán majd kiderül mennyire lehet bírni ezt a véget nem érő harcot.
Mielőtt még bárki is kérdezné, a gyapjas szőrjószág –azaz macska – remekül érzi magát mostanában, kiderült, hogy kedvenc étke a nyers cinke, főleg ha ő foghatja meg. Mondjuk a fejét meghagyta, biztos az nem volt annyira finom. Emellett pedig lemerült az első garnitúra elem a lézer pointer-ben a folyamatos edzésektől, kész szerencse, hogy adtak hozzá többet is, így folytatódhat a vörös pont üldözése az egész pent-house –on keresztül. Egyébként a dolognak valóban van látszata is, az állat falra mászás skill-je szemmel láthatóan fejlődött az elmúlt hónapok folyamán, már nem sok kell, hogy igazi expert legyen, az pedig további összhang módosítókat ad majd az akrobatika képességhez, de ez egy igen hosszú történet, így most inkább nem akarok jobban belemerülni…
Véleményem szerint most már a fröccsöt hanyagoljátok ti is tavaszig, addig is mehet a forralt bor, vagy az igazi átmeneti ital azaz maga a Bor is. Ja, és szerda este mindenki öltözzön fel többrétegűen – mint ahogy az ogrék teszik – , sapka, sál, pulcsi, nagykabát, nehogy itt a ruhatár csődbe menjen majd!
Idei évadzáró bulájon is tanultam valamit új felfedezésem útján-végett-által: Nem lehet elég konfettit beszerezni NYE-re. De tényleg, iszonyat jó móka mások arcába, és küllemére hajigálni ezt a csillámlós izét, hihetetlenül élveztem! Mondjuk itthon én sem tolerálnám a szórását az tuti, de amikor odamegyek két-három idegen emberkéhez és a jókedvű partizás növelése érdekében rájuk dobok némi fényes-papír-aprólékot, nem is gondolnám, hogy ez valakinek nem tetszik. Ráadásul még előre meg is kérdeztem – elvégre az úriember látszata kötelező – őket hogy-mint vélekednek a dologról. Na jó, aztán persze a delikvens mérete határozta meg hogy a választól függetlenül leszórtam-e. Szóval pezsgő/whisky hatásos mennyiségű elegyét magunkba döntve indultunk útnak tegnap, majd a jókedv növelése érdekében már csupán még több pezsgővel folytattuk. Aztán derengenek emlékek a csocsózásról is – megint nem sikerült kimagaslóan jó teljesítményt nyújtani - és nem kizárt, hogy megint valami egyféle béna cselt erőltettem, inkább kevesebb, mint több sikerrel. De nyertünk is azért, úgy hébe-hóba. Később házibuli, ott pedig előjött a nélkülözhetetlen ámde illuminált emberek által gyakran űzött lyútyúb betyárság. A jelenség sajnos baromira könnyen fertőző, és ha beleesnék akkor bocsánatot fogok kérni érte…Természetesen. Még jó, hogy nem emlékszem a bepakolt nótákra. Viszont nem volt Afrika, és ezért külön köszönet illeti az ott összegyűlteket. Fogadalmakat remélem minden arra bátor jelentkező megtette, sok sikert hozzá mindenkinek.
Aki fészbúkozott már nálunk tudja, hogy a billentyűzet kissé tropa, P egyszer régen egy mozdulattal túlütötte valamelyik számítógépes játék által generált fenenagy hőbörgése közepette. Azóta a spacebillentyű fele hiányzik, és néha bead véletlenszerű karaktereket pluszban, azok lenyomása nélkül. Plusz használhatatlan a numerikus blokk. Ez van, amúgy meg addig minek kéne másik amíg ezzel is lehet írogatni? Illetve ha helyesírási hibát vétek, akkor vágjatok pofán, mert a Wörd nem teszi meg ezúttal.
Nem tudja valaki, hogy idén milyen jó koncertek lesznek?
