Az elmúlt hónapok is meglehetősen eseménydúsan teltek körülöttem és úgy tűnik, életem eddigi legnagyobb kalandja előtt állok, ugyanis hamarosan csatlakozok honfitársaim azon népes táborába, akik a szürkeállományukat külhonban bocsájtják árendába. Viszont nem a tipikusan preferált szittya nyomvonalat követve Nyugat, Észak- Nyugat irányába vezet az utam, hanem pont ellenkezőleg, leginkább Kelet, Dél- Kelet felé bontok vitorlát, és meg sem állok az indiai állam legnagyobb, gigászi metropoliszáig, egészen pontosan Mumbai-ig. Nem, nem hirtelen felindulásból elkövetett dezertálásról van szó, mint ahogyan a célállomás sem csak úgy random select módon a térképre bökve lett kiválasztva, hanem egy két éves fix szerződést pályáztam, illetve kaptam meg cégen belül. Mondhatni szintet lépek és kalandom új helyszínen folytatódik. Előre láthatólag augusztus elején fogom elhagyni kicsiny hazánkat, hogy azután egy pár hetes koppenhágai felkészülést követően a fészbúkos profilomon átírjam a „Lives in” menüpontot az indiai Maharashtra állam fővárosára, azaz Mumbai-ra.
Megbízatásom célja, hogy egy sales-es folyamatot – egészen pontosan a quoting process-t - globális szinten a lehető leghatékonyabbá tegyek, így ezúttal nem közvetlenül ügyfelekkel fogok kapcsolatban állni, hanem cégen belül, mindenféle ország és régió képviselőjét adódik majd lehetőségem meggyőzni ötleteim létjogosultságáról.
Igaz, hogy ismerősöm egy szál sincs kint egyelőre, azért a városban lakó 20,5 millió emberből azért majd csak sikerül összehaverkodni pár jó arccal, már ha a létszámot illetően lehet hinni az angol Wiki-nek, ugyanis a magyar Wiki „csupán” 13 millióra saccolja Mumbai lakosságát… Na jó, nyilván mindkét szám kimeríti a k. sok fogalmát.
Most igyekszem a lehető legtöbb infót jó előre beszerezni mindenről, minimálisra csökkentve ezzel a kultúrsokk és egyéb kellemetlenségek hatását, bár tekintettel arra, hogy Európán kívül még nem jutottam el eddig, ez nem feltétlenül tűnik egyszerűnek. Nem beszélve arról, hogy emellett azért itthon is akad még rengeteg elintéznivaló mielőtt majd készen állok a Dévai rezidencia kulcsait visszaadni a főbérlőnek - a tapétán Bélzsák karmai által létrehozott természeti csodákat meg ráfogni az idő vasfogára.
Amint kimondtam a kintieknek a boldogító „igen”-t, rohamtempóban elkezdtem magamba szívni számos Indiáról online keringő ismeretterjesztő/lelkesítő/felkészítő, esetenként némileg demoralizáló információ áradatot. (Aztán majd persze úgyis a saját tapasztalataim alapján fogom tudni eldönteni, hogy melyiknek milyen mértékben volt igaza.) Ugye ha az ember elkezd a neten körülnézni indiai utazásokkal kapcsolatban, az első dolog, amire felfigyel, az a javasolt oltások mennyisége, illetve a kint járványszerűen terjedő fincsi betegségek listája. Így első utam az oltóközpontba vezetett, ahol kapásból meg is nyugtattak, hogy mindössze csak 5 oltásra lesz szükségem, bár ezek is csak „ajánlottak”, hiszen odakint nem kötelező oltatni magad semmi ellen… Hát persze…Szóval az első hármat már meg is kaptam azóta.
Ezen felül gyorsan elkezdtem végignézni az Outsourced (Számkiszervezett) című oktató akarom mondani vígjáték sorozatot, csak hogy valóban hiteles forrásokból tudjam meg, mivel is állok szemben. Bár lehet, hogy az innen magamra szedett tudás önmagában nem teljesen lesz elegendő, azért volt benne pár dolog, ami az újdonság erejével hatott, illetőleg odakint érdemes lesz odafigyelnem rá. Biztos ami biztos azért fölvettem a kapcsolatot 1-2 jelenleg is odakint élő ismerősöm ismerősével, ugye az első kézből kapott infók mégis csak eggyel hitelesebbnek tűnnek.
Első körben most így ennyit, aztán majd jelentkezek ismét, ha vannak új fejlemények. Egy dologban biztos vagyok, odakint tuti nem fogok unatkozni, így aztán lesz majd miről mesélni, szóval vélhetően jóval gyakrabban fogok magamról helyzetjelentést adni.
Egy ekkora utazásra nyilván illik jól rápihenni, így most hétfőn irány a Rockmaraton, a Pécs melletti Malomvölgyi Arborétum igazán előkelő mulatsága idén is biztosan tartogat pár kellemes percet/órát.
