Előző bejelentéseimnek megfelelően röviden ismertetem a helyi közúti közlekedés intézményét:

Hát őőőő...hol is kezdjem. Talán az alapoknál, úgy nagy általánosságban. Itt a közlekedés a fizika törvényei szerint zajlik. Határt az útpadka jelenti, ahová pedig beférsz a járműveddel, oda bemehetsz. A padkát amennyire eddig tapasztaltam, nem szokták járműves közlekedésre használni, bár tény, hogy az igazán gáz negyedekbe még nem merészkedtem. Sávokról elméleti szinten lehet beszélgetni, mivel már láttam erre-arra felfestve csíkokat, de ez igazából csak amolyan úri képmutatás, valójában, ha éppen egy busz, két riksa, és egy autó áll be egymás mellé / közé, vagy kicsit kitakarva egymás előtt az utat, akkor éppen ennyi sávos az út azon az adott pár méteren.

A duda használatát szerintem alapvetően előírja a helyi KRESZ, akarom mondani az annak itteni megfelelője. Merthogy valami szabályzat biztos, hogy van, igen, láttam már oktató irodát is, bár tény, hogy kisebb volt az átlag magyar újságos bódénál. Szóval a dudát itt jelzés értékűen használja mindenki, ezzel hivatkozva pl:

-         ha az éppen elől mozgó jármű sebessége a mögötte haladó számára nem kielégítő

-         előzési szándék bejelentése

-         ha a motoros beljebb merészkedik a padkától

-         a riksa nem átall egy egész „sávot” elfoglalni

-         valaki előtted éppen Y fordulást követ el, vagy igazából csak be akar valahová kanyarodni

-         a gyalogos éppen az út szélén áll / át akar merészkedni / már elkezdett átmenni / a felezővonalon áll, mert nem tud teljesen átérni stb.

-         opcionális dudálás: több riksa, illetve taxi vezetőnél megfigyeltem már, hogy elinduláskor alapvetően dudálnak egy közepesen hosszút. Ennek célja eddig számomra rejtély, ugyanis ezt akkor is csinálják, ha éppen nincs a közelben senki más. Lehet ez egyfajta köszöntés, tiszteletadás a jármű számára, vagy csak a vezetés kezdetének jelzése, a fene tudja…

A személyautóknál nagyobb és leginkább lassabb járművek hátuljára gyakran fel van festve a "Horn OK Please" frázis, amely arra hivatott felhívni a figyelmet, hogy előzés előtt kötelező jelleggel tessék beleállni a dudába, nehogy a holttérben mozogva véletlenül felkenődjenek a falra e masszívabb teherkocsik által. A kiírást gyakran kiegészíti egy vastag jobbra és egy balra mutató nyíl is, amely külön kihangsúlyozza az előzés előtti dudálást, történjen az bármely irányból.

Gyalogosan igen erőteljesen ki vagy szolgáltatva az utat járművesen igénybe vevő delikvenseknek. Elsőbbsége igaz továbbra is annak van, aki előbb van az adott helyen, bár az ember fejében mindig ott motoszkál az erősebb kutya ..szik elv, így nem szívesen lép le a biztonságos járdáról a Zil méretű, dinamikusan haladó teherautók elé, de nyilván riksával sem lehet kellemes elüttetni magad. A dolgot tovább nehezíti a britektől itt maradó balra tarts szabályzata, mivel nyilván jó magyar ember lévén először reflexből balra szoktam nézni. És itt Londonnal ellentétben nincs minden egyes gyalogátkelőhelyen felfestve, hogy jobbra nézzél hülyegyerek, amikor lelépsz az úttestre. Az igazat megvallva itt még csak olyan, mint gyalogátkelőhely sincs. Na jó, bevallom, eddig a Mumbai-ban autóval megtett kb 100-120km alatt láttam egy azaz 1 zebrát a város déli részén, ahol külön lámpa volt a gyalogosoknak. De ennyi. Mindenhol máshol a saját szakálladra kell átkelned. Eddigi tapasztalataim alapján a legjobb átkelési pont pedig a körforgalom, mivel ott kicsit fel szokott torlódni a forgalom, meg egyszerre csak egy irányból jöhetnek, mert a bemenő és a hozzá tartozó kimenő sávok kicsi járdaszigettel is el vannak választva. Bár előfordulhat olyan, hogy a riksa nem megy körbe a körforgalomban, hogyha az utolsó kijáratnál akarna kihajtani, hanem lazán tol egy jobb szigorút, ha épp nem megy előtte senki. Ezzel pl egyszer már sikeresen hozták rám a frászt, amikor próbáltam átosonni a körforgalmon.

Egyébként nem csak a gyalogos lámpák hiánya szúr szemet az embernek, hanem úgy alapvetően a közlekedési lámpák hiánya. Van pár azért, de leginkább nem jellemző. Nincs jobbkéz-szabály, legalábbis a gyakorlatban nem alkalmazzák. A megszokott követési táv, az úgy kb a padlófékkel történő megállás hatótávja, sebességtől függően ez ugye fél és 2 méter között mozog átlagosan. Emiatt különösen érdekes helyzetet szül, amikor a riksák kanyarodnak, mivel azokon kizárólag elől van index - és nem is igazán használják azt -, a sofőrök meg nem mindig pazarolják a drága idejüket, hogy egy kézmozdulattal is jelezzék a pár másodpercen belül bekövetkező irányváltoztatási szándékukat. 

Bár a belvárosi forgalom még csak elhömpölyög a maga közepes tempójában, amennyire én láttam, a városban található egy-két gyorsforgalmi út azért eggyel veszélyesebb, itt a max 40 km/h-ás, előzni tilos és dudálni(?!) tilos táblák ellenére az a baj, hogy a járművek átlagsebessége valahol 40-80 km/h között mozog, szóval elég nagy a differencia az utazó tempók között, a gyorsabbak – személyautók, motorok – pedig folyamatosan előzgetik jobbról-balról az előttük haladót, közben pedig a szokásoknak megfelelően 1-2 másodpercenként heves dudaszóval jelzik előzési szándékukat. Egyelőre még egy koccanást sem láttam, a vezetők vagy baromira érzik a járművüket és ezért mennek el egymás mellett pár centire, vagy csak rohadt nagy mázlija volt eddig mindenkinek.

Amúgy itt a dudálás nem jár együtt olyan mellékhatásokkal, mint anyázás, idegesség, kocsiból heves mutogatás, kiszállás és baseball ütővel / lőfegyverrel történő hadonászás, szájkarate vagy tettlegesség. Egyszerűen csak figyelnek a sofőrök maguk elé, meg a forgalomi helyzeteket és közben dudával feltűnősködnek. És nem is stresszelik magukat túl az emberek alapvetően semmin, ennek részleteibe majd egy másik bejegyzésben fogok bővebben kitérni.

Néha, a délutáni csúcsforgalomban, ami itt 19:00 – 21:00h közé esik, lehet találkozni közlekedést irányító rendőrökkel, 1-2 veszélyesebbnek vélt kereszteződésnél. Meg érdekes módon körforgalmaknál is, bár ezt kevésbé értem, mivel ezeket pont úgy találták ki ugye, hogy kiváltsák a lámpákat, na mindegy. A rendőr jelenléte amúgy hasznos, mégsem ugyanolyan hatásfokú mint otthon, mert ahová éppen nem figyel a biztos úr, abból az irányból tuti előrébb oson pár jármű, így egyre szűkítve a kereszteződést a végül teljes torlódáshoz.

Az utak minősége eléggé változatos, vannak nagyon szép, új építésű utak, meg olyanok is, amilyeneken otthon már biztos kirakták volna az 5 km/h max megengedett sebességet. Állítólag a monszun után várhatóak megint felújítások, csak az a baj, hogy anyagot itt sem szeretnek beépíteni, így a kátyú mentes időszak élettartama pontosan a következő monszun idény beköszöntése utáni 1-2 hét.

A legkedveltebb helyi tömegközlekedési eszköz:

A riksázás az egyik legfrankóbb módja a helyi tömegközlekedésnek, amely háromkerekű eszközök jóval kisebbek az átlag személyautóknál, így sokkal egyszerűbben lehet velük manőverezni akár dugóban is. Utasterük 3 személyes, bár európai méretekkel nézve ez inkább két ember számára "kényelmes", és tény, hogy fejtámla nincs, nekem a fejem meg súrolja a tetőt némelyikben és emiatt a kilátás is elég erőteljesen korlátozott. Viszont az itteni 70-80%-os páratartalomban a menetszél kifejezetten kellemes, szerintem sokkal jobb mint amikor a 18 fokos levegőt tolja az arcodba a légkondi a taxikban. A tarifájuk pedig meglehetősen jutányos: 15 INR-ről indul az óra - éjjel máris 19 INR-ről -, amely magában foglalja a fuvardíjat másfél km-ig, utána pedig kb 90 méterenként további 1 INR (mai napi árfolyamon 3,49 HUF) összeggel növekszik. Szóval 5km-ért kb 188 Forintnak megfelelő összeget kell fizetni. Feltéve persze, ha rá tudod venni a sofőrt, hogy kapcsolja be az órát. Ez pedig nem mindig olyan egyszerű vállalkozás, sokban befolyásolja, hogy mennyire vagy jól öltözött - tehát az ő szemükben burzsoá -, mekkora a forgalom, milyen napszak van és hasonlók. De szimplán attól is, hogy a vezetőnek van-e kedve dolgozni, meg éppen úgy alapvetően milyen kedve van. Volt már, hogy éjfélkor összesen egy riksa járt arra, mint én és simán hazavitt órával. Máskor meg van, hogy 10 is parkol egymás mellett - főleg frekventált helyeken az esti órákban - és 9 csak rázza a fejét a cím hallatán, a maradék 1 meg fix áron, 100 INR-ért akar elvinni az amúgy hatod annyiba kerülő szakaszon. Persze még így se lenne drága, csak mégsem érzed, hogy jó üzletet csinálsz. Úgy alapvetően este már csökken a sofőrök vezetési kedve, így célszerűbb nem a rajokban parkolóknál próbálkozni, hanem a még mindig futók közül leinteni egyet.

Egyébként a kommunikáció a következőképpen zajlik:

1. ha melletted megy el és nem ül a sofőr mögött senki, akkor leinted határozott mozdulattal, ha pedig éppen állóhoz mész oda, akkor automatikusan a következő ponttól indul a sztori

2. odamész és minden köszönés nélkül bemondod az úticélt kérdő módban, pl: Lake Homes? Amire a válaszlehetőségek:

- határozott jobbra-balra fejrázás -> azaz nem, ilyenkor ha épp csak lassított melletted, akkor automatikusan tovább is hajt

- gondolkodó arckifejezés, bár leginkább értetlenül nézés -> szintén nem

- hanyag fejbiccentés a hátsó ülés felé. Ez jelenthet igent is, meg azt is, hogy kérdezd meg a mögötte állótól/jövőtől inkább, vagy éppen bármit

3. következő mondat határozottan, felszólító módban: "With meter on!" - azaz "Órával!" A válaszlehetőségek: 

- indiai igen-nem bólogatás -> beülsz

- gondolkodó arckifejezés, majd mondd egy fix árat, ami a tarifás ár kb 5-7-szerese -> elfogadod, vagy otthagyod

- határozott nemleges fejrázás -> otthagyod

4. Amint beülsz, elkezded skandálni a "meter" szót, amíg be nem kapcsolja / vagy le nem nullázza az órát. Bár esti időszakban nem illik lenulláztatni az órát 20-30 Rúpiáról.

5. Innen megint kétfelé kanyarodhat a történet: tudja-e a sofőr, hogy hol van az úti cél, vagy nem. Ha tudja, akkor gond nélkül odavisz, kifizeted a nevetségesen alacsony fuvardíjat és mindenki boldog. Viszont ha nem tudja, vagy csak úgy nagyjából:

- Ha te tudod merre van az úti cél: amíg biztos a dolgában a sofőr (pl: városnegyed, kerület) addig elvisz, onnantól kér útbaigazítást, vagy legalábbis mondj egy „landmark”-ot. Igazából folyamatosan kell finomítani a desztinációt. Utána meg szimplán navigálod irányok bekiáltásával.

- Ha te sem tudod a pontos helyszín hollétét: Ilyenkor sincs nagy probléma, ez esetben a sofőr a többi sofőrtől, gyalogosoktól kér útbaigazítást, szokásosan köszönés, meg udvariassági formulák nélkül, csak odaüvölti a célállomást, és aki tudja merre van, az kézmozdulattal jelzi.

Szóval tény, hogy élvezetes a riksával történő utazás. Egyéb tömegközlekedési eszközt, pl: buszt még nem vettem igénybe, így ezekről egyelőre nem tudok nyilatkozni, és persze még hátravan a városok közötti legkedveltebb és állítólag legkalandosabb vasúti utazás is. Persze mindent a maga idejében, egyelőre az itt töltött két hét alatt így is egy rakás újdonsággal szembesültem, és szerintem ez még egy jó darabig így is marad.

A közeljövőben várható fejlemények:

Jövőhét vasárnap kicsekkolok a jelenlegi átmeneti szállásomról, azaz a hotelből, és utazok Chennai-ba, meglátogatni az ottani GSC irodát. Erre lesz két teljes napom, majd kedd éjfélkor repülök tovább, egyenest Manila-ba, hasonló célzattal, átszállás Kuala Lumpur-ban, a Malajziai Erlánzj jóvoltából. Ott szombat délutánig lesz lehetőségem körülnézni, majd estére irány „haza”, Mumbai-ba. Vasárnap pedig végre befoglalom az új lakásomat Lake Homes-ban! Juhéjj!